2014. június 10., kedd

Apám mellett

Tegnap ismét Debrecenbe vitt utam. Kórházi ágyán ülve mondta Apu, hogy vágyik a szabadba. Fogtam egy kerekesszéket és segítettem neki beülni. Lementünk lifttel az udvarra majd egy üveg sört vettem elő. Szigorúan nézett rám és ezt mondta: "Nem! Nekem ezt nem szabad! Június 18-án CT vizsgálat lesz és addig még haza is akarok menni. A héten haza engednek. Mindent úgy teszek, ahogy az orvos mondja." Miközben az üveget eltettem restelltem magam. Kérte, hogy segítsek a székből kiszállni, mert egy kicsit sétálni is szeretne. Beszélt a hetvenes évekről, ahogy egykor az utca beszervezését csinálták a városi  ivóvízhálózatba és ahogy egykor a járdaépítést megvalósították társadalmi munkával az utcában. Tisztelem ma is kitartását és becsülöm azt, amit értünk beteg anyánk mellett is megtudott tenni.

4 megjegyzés:

  1. Hm.... örüljünk míg van kivel beszélni és emlékezni! Jobbulást Édesapádnak!

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de nehéz valamit is mondani :(
    Jó, hogy sikerült egy kicsit elterelned a figyelmét a betegségéről.

    VálaszTörlés
  3. Ajándék, hogy vele vagy, vele lehetsz! Neki is, neked is...

    VálaszTörlés