2017. december 31., vasárnap

Zárom a 2017-es évet az év egyik utolsó vonatának kiszolgálásával. Nyitom az Új évet várakozásokkal telve, apró cseprő feladatok megoldása közben érzelmet és értelmet emberként megélve.
Legyen az Új évben az értő és érző ember képessége szerint ezen kívánságtól is BOLDOG!

2015. július 6., hétfő


Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

2014. december 26., péntek

2014. 12. 25.

1005819 mozdonyvezető 2828 vonattal 9381 4124 033-4 pályaszámú járművel A-ból B-be menetrend szerint megérkezett. Esemény nem történt.

Békés, boldog Karácsonyt mindenkinek!

  


2014. december 11., csütörtök

Aktualitások ADVENT idején

Czomba Sándor szakképzésért és munkaerőpiacért felelős államtitkár Úr riportjait néztem a DUNA, és az M1 műsorán. Gondolatait, szavait érintettként figyelve akarom megérteni, de csak elcsépelt mondatok jönnek át belőle. Szerinte a korkedvezményes nyugdíjra jogosultság jelenlegi rendszere sem költségvetési, sem munkaerő-piaci szempontból nem tartható fenn tovább. Kifejtette, hogy a kivezetéséről már döntött a kormány, de arról érdemes tárgyalni, hogy milyen más módszerekkel lehet segíteni az egészséget jobban igénybe vevő szakmákban dolgozókat.
Hogyan kérem? Hol van az erről szóló határozat? Kik döntöttek?
50-es éveikben járó 30-35 év vezetési idővel a hátuk mögött autóbuszvezetőket, villamosvezetőket, metróvezetőket, mozdonyvezetőket akarnak munkában tartani minden a járművezetéssel járó felelősséggel, munkaegészségügyi, ergonómiai és technikai szempontokból kifogásolható járműparkon. Egy 60-as éveiben járó nagyapa korú fáradt ember, hogy sugározza azt, hogy vele az úton, vízen, levegőben vagy a síneken biztonságban van? Ugye?  
Szerinte a korkedvezményes nyugdíjra jogosultság jelenlegi rendszere sem költségvetési, sem munkaerő-piaci szempontból nem tartható fenn tovább. Előbbi oldaláról azt jelezték a szakszervezetek, hogy többet fizetnek be, mint amennyit kivesznek a büdzséből. Az államtitkár jelezte: az általuk betöltött összes munkakör 70 százaléka állami tulajdonú vállalatoknál van, vagyis a pénz többségét az állam teszi át az egyik zsebéből a másikba. „Becsaphatjuk egymást, csak szerintem nem sok értelme van” – tette világossá.
Ki csap be kit? Ki zsonglőrködik a számokkal?  
Munkaerő-piaci szempontból vannak olyan hiányszakmák - folytatta, ahová nemhogy a nyugdíjkorhatár előtt, de még afölött sem találni embert. Ha a foglalkoztatást stabil szinten akarja tartani a kormány, akkor nem a nyugdíjkorhatár előttiekhez kell nyúlnia, hanem adott esetben a nyugdíjkorhatár utániakhoz – hangoztatta. Egyszerre van ugyanis jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány az országban: a 300-400 ezer regisztrált munkakereső mellett minden hónap végén 70-80 ezer betöltetlen állás van – hívta fel a figyelmet.
Ezzel most mit is akart mondani?
Akik nyugdíj korkedvezményre jogosultságot szereztek nem állást keresők, nem munkanélküliek. A bújtatott fenyegetőzést kiváltképp nem szeretem, és nem szeretjük!
Vége a türelmünknek, az önfegyelemnek. Útra kelünk …

2014. december 3., szerda

Lengyelországi kultúrális kirándulás


A soproni mozdonyvezetőkért alapítványa 2014. szeptemberében három napos kulturális kirándulást szervezett Lengyelországba. Harmincnyolc fős csapatunkat Gajda Árpi kollégánk verbuválta előző évi tapasztalatok alapján a Blaggus Utazási iroda által szervezett programokhoz. 2014. 09. 25-én pontban reggel 6 órakor az állomási parkolóból indult autóbuszunk. Ausztrián és Szlovákián keresztül mintegy öt és félóra volt az út ZYWIEC városáig, amely a Beszkidek közötti medencében helyezkedik el Kis-Lengyelország, Szilézia, a Morva Őrgrófság és a Magyar Királyság egykori határvidékén. Körülötte terül el az 1999 óta védett területként a Żywieci Természetvédelmi Körzet. Żywiec történetében a második világégés alatt, 1940-ben a környék 18 000 lakóját deportálták. Nevezetessége a középkori eredetű, de később többször felújított plébániatemplom, ahol a neogótikus barokk szárnyakkal záródó szekrényében másfél méter magas, késő gótikus Mária halála-dombormű található. A környék egyik legnagyobb és leghíresebb gazdasági vállalkozása, már több mint 150 éve a Habsburg-család által alapított Żywiec Sörgyár. A híres sörgyárat 1852-ben Żywiecben alapították Bielsko-Białatól 21 km-re délre a Beszkidekben. A termelés 1856-tól kezdődött és tart napjainkig. Építtetői és első tulajdonosai Habsburg–Tescheni Károly Albert főherceg és öccse Habsburg–Tescheni Károly Ferdinánd főherceg voltak. A żywieci Habsburg-uradalomban a szakszerű gazdálkodás eredményeképpen különösen a sörfőzés lett világhírű. Az exportra történt termelés révén a saybuschi sör mai nevén Żywiec piwo világmárkává lett. A gyártás a történelmi átalakulások ellenére is egészen a II. világháborút követő államosításig a Habsburg-család kezén maradhatott. A Lengyel kormány privatizáció keretében 1994-ben 77 millió amerikai dollár áron értékesítette a holland „Heineken Brouwerijen” sörkonszernnek. Az értékesítés keretében a Habsburg név és címer használatát is megszerezték a hollandok, melynek jogát 2005-ben bírósági úton érvénytelenné nyilvánították. A magyarok számára is legendás sörgyár területén a sörgyártás történetét bemutató múzeumot (Muzeum Browaru Żywiec) üzemeltetnek, mely bemutatja a kezdetektől a gyárban folyó sörgyártás történetét. Itt csoportunk is tett egy kis időutazást. A magyar fogyasztóknak közkedvelt nevén címkéje után táncos sörként ismert fajtái 4-6%-os alkoholtartalommal készülnek, melyet a bemutató végén magunk is megízleltünk.    

 Szállásunkra az esti órákban érkeztünk, ahol az elhelyezés és a vacsora mindenkinek azt nyújtotta, amit minőségben és mennyiségben egy jó vendéglátótól kaphat. Vacsora után hamar lepihent szinte mindenki, hogy másnapi programját pihenten kezdhesse.

A Napot reggel nem láthattuk ugyan a vastag szürke felhőktől, mégis a borongós idő ellenére hangulatunk jó volt. Reggelinket viszonylag korán 6 óra 30-kor elkezdtük, hogy a 7 óra 30-ra tervezett időpontra indulásra készen legyünk wieliczkai sóbányába tervezett utunkhoz





Krakkó mellett található ez a világon egyedülálló sóbánya. A legenda szerint Kingának, IV. Béla magyar király lányának köszönhető, hogy sót találtak itt. Kinga  Szemérmes Boleszláv lengyel fejedelem felesége volt, a tatárjárás után apja hívására hazatért szülőhazájába, hogy felkeresse azt a máramarosi sóbányát, amelyet a király ajándékozott neki, s a birtokbavétel jeléül beledobta gyűrűjét egy aknába. Ezt nem sokkal később a Krakkóhoz közeli Wieliczkában feltárt bánya egy sótömbjében találták meg és nevezték el latinul Magnum Sal-nak, lengyel fordításban Wielka Sól-nak. (Nagy Sónak) Így szól a legenda. Só, ami só, ez a következő lengyel királyok egyik legfontosabb jövedelemforrásává vált a középkorban, akárcsak napjainkban Wieliczka számára, amely egy részről idegenforgalmi attrakciót, másrészről szanatóriumot, harmadrészről koncerttermet jelent a turisták legnagyobb örömére. Wielczka 10 km-re Krakkótól található, ahova mi az utazási iroda autóbuszával mentünk. Egyébként a krakkói Főpályaudvarról kisbuszok indulnak félóránként. Wieliczkai Sóbánya turista útja 2 km hosszú és a megtekintése kb. 3 óráig tart. A hőmérséklete állandóan 14 fokos, ezért nyáron melegebb ruhát ajánlatos vinni. A turisták gyalog mennek le, ahogy mi is tettük.
 

 Feljövetel lifttel, benne van a belépőjegy árába. Szükség esetén lefele is igénybe lehet venni a liftet külön díj ellenében. Dohányzás, nyílt láng illetve zseblámpa használata tilos. A sóbányában tett kirándulásunk közben a reggeli esőfelhők is oszladozni kezdtek és időnként megmutatta magát a Nap. Ebéd után sétánkon Krakkó nevezetességeivel ismerkedtünk a Wawel székesegyházban és környékén, amihez itt van néhány kép.

 Báthory István fejedelem emlékhelyénél Lukács Antal kollégánk, nótafánk vezetésével a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével adtunk emlékének tiszteletet. Hosszú és élményekkel teli nap után szállásunkon ízletes vacsora várt bennünket. Harmadik napon egy dunajeczi tutajozás várt bennünket zakopanei kirándulással. Mivel tőlünk is sok turista jár erre, ezért magyarul is vannak információs anyagaik, de a mi nyelvünkön vezetést akkor ép nem tudtak biztosítani. 170 éve gyakorlatilag ez a fő elfoglaltság és pénzkereseti lehetőség a környéken. Az egészet egy 900 tagot számláló egyesület működteti, a tagok közül több mint 500-an tutajosként dolgoznak. Évente körülbelül 250 000 utasuk van, a többség lengyel, negyede-ötöde külföldi. Egyénileg és csoportosan egyaránt fogadják a turistákat, de csak akkor indítanak másik járművet, ha legalább 10 utas összegyűlik a 12 helyre. A tutajok nem tömör farönkökből vannak, hanem csónakszerűen kivájt alkalmatosságokat erősítenek össze. A végükre fenyőágakat kötöznek vastag rétegben lökhárítónak.


 Annyira adnak a biztonságra, hogy a tutajosok három évig tanulják a munkát, és a végén vizsgázniuk kell. A szezon áprilistól októberig tart. Itt található Pieninski Nemzeti park is. Esőben is mennek mi épp ilyenkor voltunk, esőkabátot érdemes vinni mi ott vettünk. Este együtt köszöntöttük Árpi kollégánk feleségét Zsuzsit születésének nevezetes, kerek évfordulós napján, amihez volt virág, puszi, ajándék és köszöntő ital meg egy kis nóta is. Következő reggelünk még korábbi ébredést igényelt, hogy tervezett programunkat tartani tudjuk. Auswitzba utaztunk tiszteletünket tenni milliók mártíromságának II. világháborús színhelyére. Több mint 70 év után is megrázó az, amit egykor ott ember az emberrel megtett. A legnagyobb hitlerista koncentrációs tábor a megszállt Európa területén, ahol egész népek kiirtására irányuló terveket valósítottak meg, elsősorban a lengyel és a zsidó népét. Az áldozatok számát nehéz meghatározni – valószínűleg 1 100 000 fő 28 nemzetből vesztette itt életét. Határozott többségben voltak a zsidó származásúak, akiket különböző országokból hoztak ide. Képet erről a helyről szándékosan nem hoztam ide.

2014. október 12., vasárnap

2014. szeptember 23., kedd

Sínek rideg világa

Szombat este huszonegy órára jelentkeztem szolgálatba. Bennem volt még az előző nap traumája. Szokásos rituálé a kávéautomatánál a beíróban. Átlapozom a PARANCSKÖNYV szolgálati közleményeit és a vezénylésem egyeztettem a nálam lévő havi tervezettel. Éjszakai tehervonatozásra készültem. Kintről szirénák hangja. A városban valami történt megint. Egy telefon trillázik az üzemi mozdonyirányítónál. Kicsit később tőle kaptam az instrukciót gépszámot, vonatszámot szokásos módon, de hely szokatlan. Batsányi átjáróba menj váltani! A hová? kérdésre ismét a Batsányi átjárót kaptam válaszul. A váltás helye szokatlan nem az, hogy váltani kell. Alig háromszáz méter az átjáró, ahol jól látszott a mozdony elejét jelző három fény és a villódzó kék fények, ahogy a beíróból kiléptem. Az átjáróban fényvisszaverős egyenruhások végezték feladatukat. A vezetőállás fényeiben lentről láttam a kollégát. Láthatósági narancs mellény volt rajtam, így a helyszínt biztosítók között áthaladhattam. A mozdonyhoz közelítve megborzadtam. A jármű második forgóváza alatt a sötétben láttam egy nagyobb foltot, ami az ágyazaton a vágányra merőlegesen élettelenül feküdt. A mozdony ajtón belépve éreztem a vontatómotorok melegét és a szellőzőventilátorok mozgatta levegőben az emberi vér szagát. Kollégám arcán higgadt nyugalom és sápadtság. Köszöntöttük egymást majd röviden elmondta a történteket. "A síneken keresztben feküdt, így várta a vonatot." Közben átvettem tőle a szolgálatot. A helyszínt biztosítók az okmányait elkérték adatfelvételhez mire végeztek az adatfelvétellel a vasúti balesetvizsgáló is megérkezett, aki előbb a helyszínről fényképeket készített majd az adatok felvételét végezte és lejegyezte a történteket. Közben beszélgettünk az elmúlt hét vizsgájáról, eseményeiről, családról. A 18 év körüli áldozat legközelebbi hozzátartozója is megérkezett, majd több ismerőse. Senkinek ilyen élményt! A BŰNÜGYI HELYSZÍNELŐK azon az estén nem az első bevetésükön voltak túl, így rájuk még várni kellett a halottszállítóknak, akik az áldozat kiemelését 23 órára befejezték. Kicsit később a pályán a forgalom megindulhatott. Otthonomban meditálok, gyertyát gyújtok, zenét hallgatok, csendben olvasgatok vagy az erdőn vagyok. Az élet megy tovább.