2014. december 3., szerda

Lengyelországi kultúrális kirándulás


A soproni mozdonyvezetőkért alapítványa 2014. szeptemberében három napos kulturális kirándulást szervezett Lengyelországba. Harmincnyolc fős csapatunkat Gajda Árpi kollégánk verbuválta előző évi tapasztalatok alapján a Blaggus Utazási iroda által szervezett programokhoz. 2014. 09. 25-én pontban reggel 6 órakor az állomási parkolóból indult autóbuszunk. Ausztrián és Szlovákián keresztül mintegy öt és félóra volt az út ZYWIEC városáig, amely a Beszkidek közötti medencében helyezkedik el Kis-Lengyelország, Szilézia, a Morva Őrgrófság és a Magyar Királyság egykori határvidékén. Körülötte terül el az 1999 óta védett területként a Żywieci Természetvédelmi Körzet. Żywiec történetében a második világégés alatt, 1940-ben a környék 18 000 lakóját deportálták. Nevezetessége a középkori eredetű, de később többször felújított plébániatemplom, ahol a neogótikus barokk szárnyakkal záródó szekrényében másfél méter magas, késő gótikus Mária halála-dombormű található. A környék egyik legnagyobb és leghíresebb gazdasági vállalkozása, már több mint 150 éve a Habsburg-család által alapított Żywiec Sörgyár. A híres sörgyárat 1852-ben Żywiecben alapították Bielsko-Białatól 21 km-re délre a Beszkidekben. A termelés 1856-tól kezdődött és tart napjainkig. Építtetői és első tulajdonosai Habsburg–Tescheni Károly Albert főherceg és öccse Habsburg–Tescheni Károly Ferdinánd főherceg voltak. A żywieci Habsburg-uradalomban a szakszerű gazdálkodás eredményeképpen különösen a sörfőzés lett világhírű. Az exportra történt termelés révén a saybuschi sör mai nevén Żywiec piwo világmárkává lett. A gyártás a történelmi átalakulások ellenére is egészen a II. világháborút követő államosításig a Habsburg-család kezén maradhatott. A Lengyel kormány privatizáció keretében 1994-ben 77 millió amerikai dollár áron értékesítette a holland „Heineken Brouwerijen” sörkonszernnek. Az értékesítés keretében a Habsburg név és címer használatát is megszerezték a hollandok, melynek jogát 2005-ben bírósági úton érvénytelenné nyilvánították. A magyarok számára is legendás sörgyár területén a sörgyártás történetét bemutató múzeumot (Muzeum Browaru Żywiec) üzemeltetnek, mely bemutatja a kezdetektől a gyárban folyó sörgyártás történetét. Itt csoportunk is tett egy kis időutazást. A magyar fogyasztóknak közkedvelt nevén címkéje után táncos sörként ismert fajtái 4-6%-os alkoholtartalommal készülnek, melyet a bemutató végén magunk is megízleltünk.    

 Szállásunkra az esti órákban érkeztünk, ahol az elhelyezés és a vacsora mindenkinek azt nyújtotta, amit minőségben és mennyiségben egy jó vendéglátótól kaphat. Vacsora után hamar lepihent szinte mindenki, hogy másnapi programját pihenten kezdhesse.

A Napot reggel nem láthattuk ugyan a vastag szürke felhőktől, mégis a borongós idő ellenére hangulatunk jó volt. Reggelinket viszonylag korán 6 óra 30-kor elkezdtük, hogy a 7 óra 30-ra tervezett időpontra indulásra készen legyünk wieliczkai sóbányába tervezett utunkhoz





Krakkó mellett található ez a világon egyedülálló sóbánya. A legenda szerint Kingának, IV. Béla magyar király lányának köszönhető, hogy sót találtak itt. Kinga  Szemérmes Boleszláv lengyel fejedelem felesége volt, a tatárjárás után apja hívására hazatért szülőhazájába, hogy felkeresse azt a máramarosi sóbányát, amelyet a király ajándékozott neki, s a birtokbavétel jeléül beledobta gyűrűjét egy aknába. Ezt nem sokkal később a Krakkóhoz közeli Wieliczkában feltárt bánya egy sótömbjében találták meg és nevezték el latinul Magnum Sal-nak, lengyel fordításban Wielka Sól-nak. (Nagy Sónak) Így szól a legenda. Só, ami só, ez a következő lengyel királyok egyik legfontosabb jövedelemforrásává vált a középkorban, akárcsak napjainkban Wieliczka számára, amely egy részről idegenforgalmi attrakciót, másrészről szanatóriumot, harmadrészről koncerttermet jelent a turisták legnagyobb örömére. Wielczka 10 km-re Krakkótól található, ahova mi az utazási iroda autóbuszával mentünk. Egyébként a krakkói Főpályaudvarról kisbuszok indulnak félóránként. Wieliczkai Sóbánya turista útja 2 km hosszú és a megtekintése kb. 3 óráig tart. A hőmérséklete állandóan 14 fokos, ezért nyáron melegebb ruhát ajánlatos vinni. A turisták gyalog mennek le, ahogy mi is tettük.
 

 Feljövetel lifttel, benne van a belépőjegy árába. Szükség esetén lefele is igénybe lehet venni a liftet külön díj ellenében. Dohányzás, nyílt láng illetve zseblámpa használata tilos. A sóbányában tett kirándulásunk közben a reggeli esőfelhők is oszladozni kezdtek és időnként megmutatta magát a Nap. Ebéd után sétánkon Krakkó nevezetességeivel ismerkedtünk a Wawel székesegyházban és környékén, amihez itt van néhány kép.

 Báthory István fejedelem emlékhelyénél Lukács Antal kollégánk, nótafánk vezetésével a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével adtunk emlékének tiszteletet. Hosszú és élményekkel teli nap után szállásunkon ízletes vacsora várt bennünket. Harmadik napon egy dunajeczi tutajozás várt bennünket zakopanei kirándulással. Mivel tőlünk is sok turista jár erre, ezért magyarul is vannak információs anyagaik, de a mi nyelvünkön vezetést akkor ép nem tudtak biztosítani. 170 éve gyakorlatilag ez a fő elfoglaltság és pénzkereseti lehetőség a környéken. Az egészet egy 900 tagot számláló egyesület működteti, a tagok közül több mint 500-an tutajosként dolgoznak. Évente körülbelül 250 000 utasuk van, a többség lengyel, negyede-ötöde külföldi. Egyénileg és csoportosan egyaránt fogadják a turistákat, de csak akkor indítanak másik járművet, ha legalább 10 utas összegyűlik a 12 helyre. A tutajok nem tömör farönkökből vannak, hanem csónakszerűen kivájt alkalmatosságokat erősítenek össze. A végükre fenyőágakat kötöznek vastag rétegben lökhárítónak.


 Annyira adnak a biztonságra, hogy a tutajosok három évig tanulják a munkát, és a végén vizsgázniuk kell. A szezon áprilistól októberig tart. Itt található Pieninski Nemzeti park is. Esőben is mennek mi épp ilyenkor voltunk, esőkabátot érdemes vinni mi ott vettünk. Este együtt köszöntöttük Árpi kollégánk feleségét Zsuzsit születésének nevezetes, kerek évfordulós napján, amihez volt virág, puszi, ajándék és köszöntő ital meg egy kis nóta is. Következő reggelünk még korábbi ébredést igényelt, hogy tervezett programunkat tartani tudjuk. Auswitzba utaztunk tiszteletünket tenni milliók mártíromságának II. világháborús színhelyére. Több mint 70 év után is megrázó az, amit egykor ott ember az emberrel megtett. A legnagyobb hitlerista koncentrációs tábor a megszállt Európa területén, ahol egész népek kiirtására irányuló terveket valósítottak meg, elsősorban a lengyel és a zsidó népét. Az áldozatok számát nehéz meghatározni – valószínűleg 1 100 000 fő 28 nemzetből vesztette itt életét. Határozott többségben voltak a zsidó származásúak, akiket különböző országokból hoztak ide. Képet erről a helyről szándékosan nem hoztam ide.

1 megjegyzés: