Sárhelyi Erika: Félúton

Félúton


Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

Erdei kirándulás képekben

Fényes nappal erdőt jártunk

Évgyűrűk számolódnak

Gyökerek a földből kiszakadva

A szél az erdőn erejét mutatta

Oda valahogy felmásznak

Itt egy kísérletező

Szín az avar közül

Bújócskázunk?

Vizek fakadnak szokatlan helyeken

    Megy az erdő vonatszám keletről nyugatra

 

 

 

Míg sétáltunk a természetben

Nap fényéből feltöltődtünk. 

Türelemmel, figyelemmel jártunk.

Egymásból egy másikból 

valamit mostanság megértünk. 

Szeretlek! 

Erdő közepében

Egy mesebeli hangulatú erdő, ami eléggé sajátos a benne élők közösségének lakóitól a varjaktól. Több ezren élnek itt. Most a hosszúra nyúlt tél vége felé látni, hogy megbolydult életük. Hangjuktól harsog az erdő és fészkeik megerősítésén dolgoznak az elmúlt napok viharos erejű szelei után. Az élet zajlik a fák tetején a fészkekben, ahogy a varjaknál ez manapság lehet.  

Takarásban, valami látszik

Takarásban

Valami látszik

Valami látszik

erdőn-mezőn. Fogy fehérje

hegy tetejének.