Mezítlábas nap

A kijelző ennyit mutatott

Egy kis lazítás

Egy szépség a parkban

Zöldellő pázsit

Mezítláb a füvön

Az a szép zöld gyep

Alul nézetből a tulipánfa

                              Vészi Endre: Egész és meg nem bontható

                                                             Ez is vagyok, az is vagyok,

                                                              bánat, derű meg nevetés,

                                                             felhő, de közben napsütés,

                                                             beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:

egész és meg nem bontható.

Képekben egy hétvége

Színei a tavasznak

A Tómalomnál termettek

Ágvégeken rügyek fakadnak

Egy tómalmi időkép

Az első fecskék egyike

Gyerekek játszó helye

Megerősített cölöpház

Kicsit pihentek

Bolondul a rigó népség

Beindult a rigók csőre

fütyörésznek, énekelnek

vidítják a reggeleket.

Avar alatt keresgélnek

friss pattogó eleséget

kiköpik a télnek szutykát.

Szilvafára felröppenek

egymással itt beszélgetnek

bolondul a rigó népség.