2013. május 23., csütörtök

Hétfő délután

... hegyet zöldjeivel lélegeztető erdőbe vittek lábaim. Futni még mindig jólesik, ahogy jó érezni a mozgás örömét miközben felfelé haladok. Dalos-hegyi szánkópályán most zöldül a fű. Rajta még nyit a pipitér. A TV toronyhoz egy kitaposott ösvényen már nem futok csak tempósan felfelé kaptatok. Hallom az erdő délutáni madárénekét. Ég és föld között, az éterből szél súg fülembe. Valami távoli vasárnapi hangulatot. Türkiz zöldeskék színben hátam mögött a Fertő vizén a délutáni megcsillanó Nap. Vegyes virágillat édes illatait érzem, ahogy a Károly kilátó irányába haladok. Négyen jönnek szembe és idegen nyelven beszélnek. Ruházatuk rendezett ám külsejük megviselt. Ázsiai arckarakter, csillogó tiszta fekete szemek szemembe néznek. Beszél hozzám a száj, melyben hiányos a fogazat, de nem értem a nyelvet. Csak a "Wien" szóból következtettem, hogy Bécs lenne úti céljuk. Mutatom az irányt, ami kilátástalanságukon túl a kilátás felé vihet, de azt nem látni, mert haladásuk irányával ép ellentétes. A migráció keresi határainkon a jobb lehetőséget. Kapok érte egy meghajlást és hálás tekintetet.
Mégis ki vezeti őket eddig?       

5 megjegyzés:

  1. Életek, emberek, ha találkoznak...
    Tudom merre jártál,merre futottál, látom is a tájat.

    VálaszTörlés
  2. Emberek csepp (lehet nekik nem is olyan csepp) szebb jövőért mire képesek. A futásért magáért kicsit irigyellek.:)

    VálaszTörlés
  3. A futásért én is írígyellek kedves Tibor! Ment bent a házban tréningezve sosem látok oly csodás helyeket...mint TE!!!
    Olyan jó volt olvasni is...akkor milyen szép lehetett!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Flóra!
      A futást betudtam iktatni hétköznapjaimba. Évszaktól függetlenül heti két három alkalommal rászánom az időt. Jól esik az intenzív mozgás, felpezsdít. A táj és a környezet mindig más arcát mutatja. Párom ritkán, de egy-egy sétára elkísér. Olyankor Ő is megcsodálja a természet szépségeit.

      Törlés