A Sajó menti túránkon csapatunk egy kis kocsmában várakozott a többiekre. Két fiúcska köszönve közöttünk a pulthoz igyekezett. Egyikük némi aprópénzt szorongatott kis kezében. Mellettem fólia zsákban vízitúra felszereléseink egy része. Egyikük megszólalt kérve, amit jómagam így értettem:
-Bácsika vesz nekem ma kukát?
-Nem! Közben a kocsmáros a pultra tette italainkat. A fiúkat nem látja így csapatunk egyike megkérdezte tőlük:
-Mit kértek fiúk?
-Makukát.
-Miiit?
-Hát makukát
-Hát az meg mi a Fene?
Ekkor a kocsmáros a pultra tett egy csomag napraforgót.
-Ötven forint.
A fiúcska nyújtja kis kezét, amiben csak két húszas volt.
-Ehhez még kell egy tízes.
-És mit ad ennyiért?
-Egy doboz gyufát.
-Akkor azt kérek.
-? Minek az neked? -kérdezzük ketten is egyszerre.
-Hát, ha csak ezt adnak!
-Tessék itt egy 50 forintos. Adja nekik oda azt a makukát.:-))) Nehogy már gyufát vegyenek!
Hm... :-( Elszomorító! Persze a kocsmáros sem pite!
VálaszTörlésOzser csak a helyi nyelvből adódott komikumot szerettem volna kiemelni. A szó nekem volt ismeretlen. A kocsmáros pedig belőlük él és nem hitelez.
TörlésAmúgy rendkívül eleven kis fickók. Tudtak a parton gilisztázni, a partról maguk készítette hágcsóról vízbe ugrani, a kidőlt fákat a vízből kiszedni, egymást csak úgy viccesen ugratni.
Érdekesek ezek a tájnyelvi kifejezések, ezt még nem hallottam a szotyira :)
VálaszTörlésHelyzet komikum adódott a szó ismeretlensége által.
Törlés