Hernádi vízitúránk a természeti környezettel való együttélés jegyében kultúránk és hagyományaink nyomdokán folytatódott. A történelmi múltból kapott ismereteinket Tomka István Hidasnémeti egyik önkormányzati képviselője bővítette fogadásunkkor. Helyi ismereteit időrendiség jegyében adta át csapatunknak a jelenkorig. Színesítette számomra azokat a leírásokat, amit erről a vidékről eddig csak olvastam. Megtudtam, hogy a bor és só kereskedelme után kapta nevét a Borsó-hegy egykoron. Rövidke ismeretkiegészítőnk után a 97,2 folyamkilométernél a közúti híd lábánál megkezdtük a vízre szállást. Az első pillanatokban megismertük sebes folyását a víznek így a tiszteletet is kiérdemelte a Hernád. A folyón lefelé evezve Hernádszurdokig további ismereteket szereztünk, hogy hajóinkat a sodorvonalban tudjuk tartani. A hernádszurdoki keresztgátnál a gátkapun az átevezés szigorúan tilos! Kevés és gyors víz zúdul át, alatta vízhenger és hullámtörő oszlopok. Átemelésre a jobb parton 100 méteren van lehetőség. A 89,3 folyam kilométernél kavicsbánya, ahol a meder átszakadt. Figyelmesen ellehet haladni a jobb ágban! A 80,4 folyamkilométernél régi fahíd maradványai nem mindig látszanak ezért itt is óvatosan haladtunk. A 74,0 folyamkilométertől balra jól látszik Boldogkő vára. Késő este értünk Hernádcécére, ahol a gyalogos hídnál kikötöttünk és hajóinkat kiemeltük. Elsétált kis csapatunk a faluba a kocsikhoz, hogy érte menjenek a kiinduló ponton hagyott szállítójárműért a többiek pedig, mint az később kiderült egy szíves fogadtatásért egy-egy kupica vendéglátó pálinkáért, töltött paprikás vacsoráért. Így az Igazgató úrral kettőnkre hárult a hátrahagyott felszerelés őrzése valamint a szúnyogok távol tartása. A magunkkal vitt riasztók valahogy nem voltak kellő hatással a helyi populációra. Teljes besötétedés előtt elkezdtünk a parton fát gyűjteni, hogy azon valami meleg étel készüljön. Közben rájöttünk, hogy nincs tűzgyújtáshoz eszközünk, ám az est vándorainak útja ép mellettünk vezetett horgászhelyet kereső útjukon, akik néhány emberi szó után egy öngyújtóval ajándékoztak meg minket nem dohányosokat.:-) Így hála a Nap barnította segítőszándékú jó embereknek lett eszközünk tűzcsiholásához. Köszönet és hála nekik érte! Sötét estében jelzőtüzünk mutatta a hozzánk vezető utat a visszaérkező szállítójármű vezetőjének no meg hatásosan tartottuk távol a szúnyogokat. A jóllakottak már a hajóikhoz vissza nem akartak térni, így mi is bementünk a faluba sátrainkat felépíteni. Az érkezők maradtak kocsijaikkal tüzet és hajókat őrizni.
 |
| Előkészület a hajók szállításához |
 |
| Hajdúnánási gabonatároló |
 |
| Hidasnémeti kiindulási pont |
 |
| Vízre szállás előtt |
 |
| Hernádcécén készül a reggeli és egyben ebéd is |
 |
| Sátorozó helyünk |
 |
| Apa lányaival |
 |
| Vizsoly temploma |
 |
| Nyomtatógépek a pajtába ( Református Egyházkerületeink ezt miért nem gondozzák?) |
 |
| Interaktív nyomtatás kis színjátékkal |
 |
| Egy kis pihenő |
 |
| Fürdés, lubickolás |
 |
| Vizes tájkép |
Hú, de jó kis túrának tűnik ez!:) Mondjuk jól szórakoztam, ahogy a szúnyogokat távoltartani igyekeztetek:)
VálaszTörlés:-) Jól szórakoztál, mert ismered a környéken a szúnyogokat. Nap barnította, füstölt emberként nem voltunk különbek a helyieknél mi sem.
TörlésÓ, jobb, mint ahogy aggódtam!
VálaszTörlésAz aggodalom bennem is meg volt vízre szállás előtt, de evezés közben oldódott.
TörlésHú, Tibor, ez nagyon jó lehetett! Nemcsak erő-, meg ügyesség, meg állóképesség, meg stb. próba, hanem tudásbővítés és még közösségi élmény is :)
VálaszTörlésVizsolyban interaktív előadás keretében mi magunk voltunk a történelem szereplői. :-9
TörlésKöszi a beszámolót! :-)
VálaszTörlésEz az első harmad.
VálaszTörlés