Apámnál a kórházban

Április végén besárgult szeme fehérjéről feltűnt, hogy valami nincs rendbe. Születése napját még otthon töltötte. Két nappal később besárgult teljesen és kórházba került. Ma Debrecenben voltam ismét ott ültem apám mellett és figyeltem, ahogy fekszik és néha a hasára szorítja a kezét. "Izomláz" mondja és nevet. Közben azt mondja nem érti mitől. Benne az etető szonda csöve és az infúzió. Nagybátyám és öcsém tegnap beszélt kezelő orvosával. A bajok nem kicsik. Áttétesek. Könnyeimmel küzdök miközben beszélgetünk, egyik ágyon egykori munkatársam fekszik csonkolt lábbal. Üdvözöljük egymást. Vidám idők, gyerekkori emlékek debreceni masiniszta évek jönnek elő sorban. Közben volt kollégám elszenderedik. Apám az anyámról beszél, hogy húgom középső fia adja be neki inzulint most, hogy ő nincs otthon. Elismerően szól róla azért, amit a ház körül megtesz miközben készül a szakmunkás vizsgáira. Ma anyámat öcsém bevitte, hogy lássa mi van apuval. Néhány percen múlott, de velük nem találkoztam el kellett jönnöm, mert a vonat nem vár még rám sem.